1. fejezet, 8. rész FEJEZETZÁRÓ

*Kiara szemszöge

Véresre sírtam a szemem. Nem bírom idegekkel. Elmentem már Liamtől. Egy padon vagyok. Remélem, itt fogok meghalni.

Úgy volt, hogy kb. hajnali 4kor zajokra keltem fel. Liam épp vett fel egy farmert.
-Hova mész? - kérdeztem.
Nagy levegőt vett, és lehajtotta a fejét.
-Daniella-hoz.
-Mi? - értetlenkedtem.
-Én még őt szeretem. És most itt van a városban. Légyszíves, menj el! - összeszorította az ajkát.
-Hát, kösz. Mindent. Akkor. Megyek. Szia. - nem akartam sírni előtte.Azt akartam, hogy úgy látszódjon, nem is érdekel.
Megfogtam a bőröndömet, beledobtam a cuccaimat, és egy toppban, meg egy bugyiban kiléptem a hideg utcára.

Amint hallótávolságon kívül voltam a háztól, ordítva kezdtem zokogni. Hogy tehette ezt? Hova menjek most? Mit fogok csinálni?
Remegtem, annyira fáztam. Minden egyes könnycseppem marta az arcomat, amitől még jobban ordítottam. Mintha savat könnyeznék. Csak ez rosszabb a savnál. Ez fájdalom.
Tényleg nem tudtam, hogy mit fogok csinálni. Szó szerint fázott a seggem, apámhoz nem megyek, Carriet nem zavarom, Ellel meg nem vagyok olyan jóba. Meg nem is akarom, hogy továbbiakban legyen valami közöm a fiúkhoz.
Engem nem szoktak csak úgy kidobni. Úristen.

Gondoltam egyet, és addig sétáltam, amíg nem találtam egy patikát. Bementem, és egy vény nélkül kapható, erős altatót kértem.
Furcsán nézett rám, de kiadta a gyógyszert.
Aztán elmentem egy éjjel-nappali boltba, és vettem egy vodkát. El is fogyott a pénzem.
Nincs hova mennem. Nincsenek is barátaim,Carrien kívül  De neki viszont vannak. Meg van rendes családja, tesói. Nem akarok rajta csüngni. Apám meg alkoholista, tudom, csak eddig nem mertem magamnak bevallani. Mert nem az volt az első veszekedésünk. Csomószor úgy jöttem haza, hogy berúgva terült el a kanapén, és amikor meglátott, azonnal ordított. Többet hozzá nem megyek. Akkor hová mehetnék? Rokonaimmal nem tartom a kapcsolatot.
Nem is hiányoznék senkinek. Ha igen, akkor is 2 hét alatt elfelejtenének. Aztán volt Kiara, nincsen Kiara.

Már világosodott. Leültem az egyik padra, és bevettem az altatót. Aztán még egyet. És még egyet. Kb. bevehettem vagy 8 db-ot. És vodkát ittam rá. Hányingere volt, de visszatartottam. Bennem kell, hogy maradjon a gyógyszer. Elkezdtem szédülni, majd eldőltem a padon.

*Liam szemszöge

Sajnálom az egészet, de Kiara csak egy elterelő volt. Mindig Danit szerettem. Ez nem fog megváltozni.
Megbeszéltük a dolgokat egymással, a hotel szobájában, és úgy döntöttünk, hogy újra kezdjük.
Miután megbeszéltük, csókolózni kezdtünk, aztán az ágyon elkezdtem vetkőztetni. A többi már...

Délelőtt kéz a kézben mentünk el vásárolgatni. Mindenki, aki csak felismert minket, tátott szájjal bámult. "Jajj újra együtt Dani és Liam"

Enyhe bűntudatot éreztem. De én Danit szeretem, és ez nem fog megváltozni.

*Niall szemszöge

Nagyon tetszik a Carrie. És szerintem Harrynek is, de neki most ott van Taylor, úgy hogy biztos nem fog rámászni Carriere. Itt az alkalom nekem.

Reggel bekopogtam Liam szobájába, hogy elkérjem Kiarától Carrie telefonszámát, de egyikük se volt otthon. De jó!
Twitteren kezdtem keresgélni.
Elfelejtettem a teljes nevét. Carrie Evans! Igen!
Rákerestem, és bekövettem. Ő követett már engem. Írtam egy twittet neki, és azonnal visszaírt.
Elhívtam Carriet, a közelben lévő kávézóba.

*Carrie szemszöge

Jó, ez most furcsa! Eddig azt hittem, hogy Harryt érdeklem, de most láttam a képeket, ahol Taylorral van, úgyhogy felejtős. De viszont írt Niall. Ami tök jó, mert.. Ő nekem jobban bejön, mint Harry.
Felhívtam Kiarát, hogy elmeséljem neki a dolgokat, de nem vette fel.

A megbeszélt időpontra elmentem a kávézóba, és már ott várt Niall.
-Szia! - állt fel és megölelt.
-Szia! - mosolyogtam elpirulva.

Elkezdtünk beszélgetni, amikor Daniella és Liam, kézen fogva léptek be a kávézóba.
-Te. Jó. Ég! - mondtam elkerekedett szemmel.
-Ó, sziasztok! - intett nekünk Liam.
Visszaköszöntünk, de még mindig le voltam dermedve.
Liam otthagyta Kiarát. Bassza meg!
Kifutottam a kávézóból, és Niall utánam futott.
-Hova futottál el? - kérdezte meglepődötten.
-Kiara. Ajj bassza meg! Hova mehetett? - néztem körbe, mintha valahol a közelbe lehetne.
-Mégis miért, hova menne? Nem nálunk van? - aztán hirtelen leesett neki - Liam dobta.
-Igen! - hajtottam le a fejem. - és most biztos valami hülyeséget csinál, ahogy ismerem! Hívok egy taxit, elmegyek az apjához!
-Megyek veled!

Nem volt az apjánál. Se Eleanornál. Sehol.
-Hol lehet? - kérdeztem, a sírás szélén állva.
-Carrie.. Szerintem meg kéne néznünk a kórházban, nem vitték-e be.
Ahogy ezt kimondta, még jobban sírtam.

*Niall szemszöge

Elmentünk a kórházba. És bevitték Kiarát. De többet nem fog már kijönni.

1. fejezet, 7. rész

*Liam szemszöge 

Annyira boldog vagyok! Szeretem őt, tiszta szívemből! És az, hogy ajkam az ajkához ér, elmondhatatlan. Túlteng bennem a boldogsághormon, az most már biztos!

Kelletlenül vetettem véget a csókunknak, mert lépteket hallottam. Gyorsan visszafeküdtem kórházi ágyamba, és úgy csináltunk Kiarával, mintha szimplán beszélgetnénk. Hát, jó kis beszélgetés.
-Jöttem Drága alkoholista barátomhoz! - lépett be röhögve Harry.
-Milyen kis vicces vagy! - fintorogtam.
Rám csücsörített, majd Kiara felé fordult.
-Hahj, te nő! Napról napra szebb vagy! - bókolgatott.
Hirtelen elfogott a féltékenység, szólni is akartam Harrynek, de inkább befogtam a szám. Csak egy bók. Egy szimpla bók.
Harry nem sokáig maradt, csak azért jött, hogy megnézze, hogy vagyogatok.

Később egy nővér tett látogatást.
-Khm, Mr. Payne - kezdte zavartan - a fő orvosúr azt üzente, hogy még pár rutin vizsgálatot elvégeznek, és a délután folyamán haza mehet!

*Kiara szemszöge

Megkérdeztem Liamat, hogy az estefelé átjöhet-e Carrie, és igent mondott.
Amíg zajlanak a vizsgálatok, kijöttem telefonálni.
-Igen? - vette fel.
-Mit szólnál hozzám, hogyha estefele átjönnél a fiúkhoz, és hozzám? - mondtam, köszönés nélkül.
-Úgy érted.. az 1D-s fiúkhoz? - furcsa visszagondolni, hogy pár nappal ezelőtt én is így bezsongtam volna, ha valaki áthívott volna a fiúkhoz? Most meg? Szinte ott lakom.
-Igen, az "1D-s" fiúkhoz! Mondjuk, Harryt megkérem, hogy hozzon át téged!
-Carrie sokkos állapotban van! Kérlek hagyj üzenetet! - sikítozott, majd kinyomta a telefont.

Visszamentem Liamhez, aki már pakolta a cuccait.
-Segítsek valamiben? - kérdeztem kedvesen.
-Jajj nem kell! Ari vagy! - mosolygott.
Leültem az ágyra, és őt figyeltem. Visszagondoltam a pár órával ezelőtti beszélgetésre, amikor a "járás" témáról volt szó. Vajon most akkor ő akarja?
-Liam, gyere ide egy kicsit! - hívtam magamhoz - Mi lesz velünk?
-Ezt, hogy érted? - vonta fel cukin a szemöldökét.
-Úgy, hogy a kapcsolatunkkal mi lesz?!
-Ja! - világosodott meg - Én megmondtam, hogy örülnék, ha lenne olyan, hogy MI.. Csak rajtad múlik!
Elkezdtem gondolkozni. Miért is ne?
-Én akarom, hogy legyen olyan, hogy MI! - suttogtam, lehajtott fejjel.
Liam felemelte a fejem, és megcsókolt.
-Mikor mondjuk el a többieknek? - tartott szünetet csókunkban.
-Ma este? - mosolyodtam el huncutul.
-Oké!



Később hívtunk egy taxit, és elmentünk Elhez, a cuccaimért, aztán haza mentünk.

*Carrie szemszöge

Felpróbáltam gardróbom tartalmát, de egyik se volt az igazi. Amikor megtaláltam a jó nadrágot, nem volt hozzá illő póló. És fordítva. Nyűglődtem egy csomót, már anya is kérdezte, hogy mi a bajom, de hál' istennek másfél óra után fel tudtam öltözni.

Carrie ruhája

Nagyon izgulok. Még is csak a One Direction. És Harry jön értem. Úristen biztos leégek valahogy előtte. De csak pozitívan! Nem sikerül! Nem bírom idegekkel!

Csöngettek. A szívem kiugrik a helyéről.
-Kinyitom! - ordibáltam le, nehogy anya nyissa ki.
Megfogtam a hideg kilincset, és lenyomtam. Az ajtó kinyitódott, és ott állt Harry, épp a göndör fürtjeit nézegette.
-Szia Carrie, ugye? - mosolygott elbűvölően
.-I-i-igen! É-é-én vagyok Carrie! - kis koromban dadogtam. Azt hittem elmúlt. Első benyomás *1.
-Akkor, talán, öm.. Beszállunk a kocsiba? - mutatott a jármű felé.
Bólogattam, mint azok a vicces játék kutyák, majd elindultam az anyós ülés felé.



Az út elején nem sokat beszéltünk. Ha jól éreztem, nem csak én voltam zavarban, hanem Harry is, bár nem értem, hogy ő mért.
Kb. az út felénél megszólalt.
-És Carrie, te hány éves vagy? - milyen kérdés ez? Gondolom tudja, hogy Kiara osztálytársa vagyok.
-19 leszek 3 hónap múlva! - válaszoltam.
-Az jó! - vakarta meg a tarkóját.
És az út hátra levő részét csöndben tettük meg. De jó!

Mikor odaértünk, Harry kinyitotta előttem az ajtót, ami szép gesztus volt, de jobban örültem volna, ha ő megy be előttem.
Benn finom süti illat terjengett, ami olyan otthonos illatot adott az egész háznak.
Bekukucskáltam a nappaliba, kétségbe esett tekintetemmel Kiarát keresve. Ő előbb pillantott meg engem, és sikítva odarohant hozzám.
-Jujj de jó, hogy itt vagy! - ugrándozott - Többiek, ez itt a legjobb barátnőm, Carrie! Carrie, gondolom ismersz mindenkit!
-Igen, ismerek! - valamilyen szinten kicsit megalázó volt ez az egész. Engem senki nem ismer, de persze én mindenkit ismerek.
Mindenki oda jött üdvözölni engem, sőt még Perrie be is mutatkozott, ami szükségtelen volt. Nagyon kedves voltak velem. Csak Harry kicsit furcsa. A többiek a jelenlétemben is elengedték magukat, de ő feszengett.

Az ebédlőasztalnál ültünk, amikor Liam figyelmet kért.

*Liam szemszöge

Kicsit izgulok, hogy a többiek mit fognak szólni. Elviekben látszik rajtam, meg Kiarán is, hogy egymásba vagyunk esve, de ez akkor is más.
-Khm! Hát.. Azt szeretnénk mondani Kiarával.. Hogy ugye.. Mi.. - dadogtam össze-vissza.
-Jajj már! - intett csöndre Kiara - Én és Liam járunk!
Enyhén elpirulva mosolygtam a többiek felé, akik tapsoltak, vagy (Louis) füttyögetek.
-Lógsz 5 fonttal! - röhögött Niall Zaynre.
-Haha! - mutatta középső ujját Zayn.
Nevetve figyeltem ahogy Zayn előveszi a pénztárcáját.
-Na akkor csókot! - nyújtotta ki a nyelvét Perrie, nyelves csókot imitálva.
Megfogtam Kiara derekát, és egy apró csókot nyomtam az ajkára. Szégyenlősen ült aztán le, Carrie mellé.
Carrie elég csöndeske. Meg gondolom, kicsit ő is zavarban érezheti magát. De amit még furcsállok  az Harry viselkedése.

Mikor már a kanapén ülve a többiekkel beszélgettünk, elhívtam Harryt egy kis konzultálásra.
-Mondjad, mi van? - kérdezte.
-Veled mi van, ember? Olyan furcsán viselkedsz! - ráztam meg arcom előtt a kezem.
-Öö.. Tényleg? Pedig ööö.. Szerintem nem is viselkedek furcsán. - nevetett zavarában.
Össze szűkült szemmel néztem rá.
-Ezt még te sem gondolod komolyan, hogy beveszem!?
-Jó majd elmondom, de most inkább menjünk vissza!



Ó-ó, valami nagy gáz van!

*Kiara szemszöge

Mikor Carriért jöttek a szülei, Zayn átment Perriehez, Loui Elhez, Niall és Harry is lefeküdt, mi is elmentünk Liammal "aludni".
Sokat beszélgettünk, pl. arról is, hogy ő is észrevette, hogy milyen furcsa volt Harry. Szerintem mindenki észrevette.
Első együtt alvásunk egy párként. Liam hátulról átölelt, és el is repültem az álmok szigetére.

1. fejezet, 6 rész

*Niall szemszöge

Kocsiba pattantam körülbelül éjjel 2kor Harryvel, és kutatni kezdtük Liamet.
Nem tudhattuk, hogy hova mehetett, így minden eshetőséget megnéztünk. Végig jártuk az utcákat, de nem volt sehol. Egyszer csak megpillantottunk egy eléggé viselt külsejű szórakozó helyet, és láttuk, hogy, egy 19 év körüli fiú ájultan fekszik a bejárat előtt.
-Azt ne mondd, hogy ő az! - szorította meg a kormányt Harry.
-Nézzük meg!
Leparkolta Harry a kocsit, és közelebb mentünk a sráchoz. Liam volt az.
-Bassza meg! - káromkodtam el magam.
Harryvel felemeltük Liamat, és betettük a kocsiba.
-Nem kéne egy mentőt hívnunk? - kérdeztem.
-Nem tudom! De istenem, mit csináltál? - fordult Liam felé Harry, mintha tudna válaszolni.
-Vigyük el szerintem!

A kocsiban nagyon nem szóltunk egymáshoz, egészen a kórházig.
Kicipeltük Liamet, és bevittük. Ott felrakták egy hordágyra, és elvitték. Mi haza mentünk, mert Liam nagy fiú tud vigyázni magára.



*Kiara szemszöge

El házában ébredtem, mert ugye most itt fogok lakni egy ideig.
Lementem, és El, meg Loui mosolyogva terítettek reggelihez. Gondolom Loui tegnap itt aludhatott.
Miközben El a pirítóst kente vajjal, Loui magához húzta, és hosszasan megcsókolta.
-Úgy szeretlek! - mondta.
-Én is! - mosolygott El.



Olyan megható volt, hogy így szeretik egymást. Vajon én is így lennék Liammal? Ma felkeresem.
-Őőő, szia Kiki! - vörösödött el Loui.
-Kiki? Valami új becenév? - röhögtem el magam.
-Mi van? Nem tetszik a pasim által adott becenév? - csücsörített viccből felém El.
Nem válaszoltam semmit, csak nevetve leültem az asztalhoz.

Miután megreggeliztünk, küldtem Carrienek egy üzenetet, hogy felhívom Liamat, hogy találkozzunk.
Remegve nyomtam meg a hívás gombot.
Csöngött egy ideig, de aztán nem vette fel senki. Elkeseredve néztem a kijelzőt, majd az ideiglenes ágyamra dobva a telefonom, összekuporodtam a bőr fotelben.
Valahol belül reménykedtem, hogy vissza hív, de nem számítottam rá. És nem is hívott.
Könnyek szöktek a szemembe. Túl reagáltam. A hülye fejem, istenem, de mérges tudok lenni magamra.

*Loui szemszöge

-Kiara! Gyere le egy kicsit! - ordítottam fel az emeletre.
-Megyek! - ordította vissza.
Óvatos léptekkel leszökkent a lépcsőről, majd könnyeit törölgetve, felerőltetett egy műmosolyt.
-Itt vagyok, mondhatod!
-Mi a baj? - kérdeztem meg.
-Semmi, mondjad! - tartotta továbbra is a műmosolyát.
-Liam tegnap este nagyon berúgott! - vágtam a közepébe, - És toxikológiára kellett vinni, alkohol mérgezés miatt. Már magához tért, de Harrytől azt kérte, hogy szóljon neked, menj be hozzá a kórházba.
Kiarának könnybe lábadt a szeme, és felrohant a szobájába.



Liam amúgy nem szokott inni, sőt még alig csinál valami hülyeséget. Ő a jó fiú a csapatban, de mióta találkozott Kiarával, teljesen más lett. Vagy csak szerelmes. Nem tudom.

*Liam szemszöge

Azt hiszem, kicsit többet ittam tegnap este a kelleténél. Nem direkt volt. Csak azt hittem jobb lesz, ha kicsit magamon kívüli állapotban leszek, és elfelejtem pár órára Kiara értelmetlen kiakadásait. De túlzásba vittem. Egyik pohár, másik pohár. És kikötöttem a toxin. Gratulálok, ügyes vagy Liam!

Kopogtattak.
-Igen?
-Szia! - lépett be Kiara. - Mondta Loui, hogy mi van.
-Aha. - néztem magam elé, semmit mondóan.
-Miért ittál? Tudod, hogy amúgy se szabad neked! Meg, meg is halhattál volna! - szidott le.
-Hirtelen érdekel, mi van velem? - mosolyogtam rá gúnyosan.
-Mindig is érdekelt.. - hajtotta le a fejét.
Felültem az ágyon, és ő közelebb jött hozzám.
-És ne haragudj! - suttogta, és közben még mindig egyre közelebb jött, már épp 1-1 centi választott el minket egymástól.
-Rád soha nem haragszom! - simítottam hátra a haját.
-Csókolj meg Liam! Nem fogok kiabálni.
Ahogy bírtam, felálltam, és olyan közel húztam magamhoz Kiarát, hogy ajkunk összeért. Éreztem, hogy Kiara se bánja.



*Kiara szemszöge

Érezni az illatát. Az ajka ízét. Őt. Felbecsülhetetlen érzés számomra. Nem is értem, miért akadtam ki, amikor először megcsókolt.
-Nem fogsz soha többet ilyet csinálni, ugye? - szakítottam meg a csókunkat.
-A viselkedésedtől függ! - kacsintott.

A nap hátralevő részében bent maradtam vele a kórházban. Nagyon sokat beszélgettünk, és azt is megbeszéltük, hogy vissza költözöm hozzá.
Mikor Liam elaludt, gondoltam elmegyek egy kicsit sétálgatni a városban. Bementem egy kávézóba, és vettem egy forró csokit. Leültem az egyik asztalhoz, és kinéztem a kávézó ablakán. Pont szembe volt egy újságos, ahol megpillantottam egy cikket Liamről. Gondoltam megnézem, ezért kifizettem az italt, és kimentem.
Ez állt a cikkben :
"Egészen biztossá kezdd válni, hogy a titokzatos lány, azaz Kiara Travis, Liam új barátnője. Sok helyen látták őket együtt, és elviekben a leányzó a fiúhoz is költözött."
Megvettem az újságot, és betettem a táskámba.
Liam barátnője? Hmm.. Nem hangzik rosszul!



Visszamentem a kórházba Liamhez. Pont akkor léptem be a kórházi terem ajtaján, amikor Liam ébredezett.
-Hol voltál, Drága? - kérdezte bájosan.
-Á, csak sétálgattam!
Elkezdtem matatni a táskámban, majd elővettem az újságot, és odadobtam Liamnek.
-Na már megint mit írtak? - kezdte olvasni unottan. - Ó, vicces! Előbb tudták, hogy a barátnőm vagy, mint én! - kuncogott.
-Mért te tudod, hogy a barátnőd vagyok? - mosolyogtam huncutul.
-Szeretnéd, hogy tudjam? - nézett végig rajtam.
-Miért, te szeretnéd? - kérdeztem vissza.
-Én igen! - állt fel kicsit szédülve, majd odalépett, és újra megcsókolt.

1. fejezet, 5. rész

KÖZÉRDEKŰ!Nem akarok senkit se fárasztani, de ezek fontosak:
Eddig 500-an kattintottatok a blogomra, amit iszonyatosan nagyon köszönök! Tudom, ez nem olyan nagy szám, de akkor is sokat jelent számomra! De még valami. Attól független, hogy kattintottatok, nem tudom, hogy ki olvasta el a blogom, így arra szeretnélek titeket kérni, hogy lent írjatok kommentet, ha tudtok! FONTOS lenne nekem! Köszönöm!
Szoni xx

*Kiara szemszöge

Apa megfogta a hajam, és úgy húzott ki a házból.
-Engedj el! - ordítottam könnyes szemmel. - Nem megyek haza!
-Leszarom! Velem jössz, ha azt mondom, nem fogsz ilyen senkiházi fiúknál lakni, és te az én lányom vagy, én mondom meg mit csinálsz! - vágott vissza.
-Itt marad! - jött ki Eleanor. - Vagy hozzám költözik, ha itt nem maradhat! De most azonnal engedje el.
Apa döbbenten engedte el a hajam, én meg odarohantam El-hez, és megöleltem.
-Soha többé nem akarlak látni! Ne gyere majd haza sírva, ha összeveszel evvel a buzival! - mosolygott gúnyosan apa.
-Nem buzi! És most azonnal takarodj innen! - a könnyeim csak úgy folytak.
Teljesen megváltozott apa. Soha sem volt ilyen. De nem érdekel. Ő már nem az én apám.

Sírva mentem be a házba, El kezét fogva. Mindenki minket figyelt, Liam meg odarohant hozzám, hogy megölelhessen.
-Nincs semmi baj! - csitított.
-A saját apám! - emeltem fel a hangsúlyom.
Ahogy kimondtam, Harry is odajött, és megölelt, aztán a többiek is.



Később felmentem Liam szobájába, hogy átgondoljam ezt az egészet. Nagyon sok minden történt az elmúlt napokban. Ugye a kórházi eset, Liam, apu. A cikk az újságban.
Gondoltam felhívom Carriet.
-Halló? - vette fel.
-Jajj Carrie, már annyira hiányzott a hangod! - mondtam.
-Mi a jó büdös élet van veled? Kórházba kerülsz, nem jössz suliba, és cikkek jelennek meg rólad, és Liamről! - ó, tehát már ő is látta. De jó!
-Ma találkozzunk!
-Nálatok? - kérdezte.
-Ö.. Ne. Mondjuk a parkban, 5 körül! Mindent elmesélek! - és letettem a telefont.

Kicsit még ültem, amikor Liam lépett be az ajtón. Mosolyogva leült mellém, és a kezembe nyomott egy csokit.
-Mindig segít, ha rossz passzban vagy! - mondta kedvesen.
-Azt akarod, hogy elhízzak? - nevettem.
-Szerintem te még ducin is gyönyörű lennél ! - sütötte le Liam szégyenlősen a szemét.
-Köszönöm!

*Liam szemszöge

Felemeltem a fejem, és belenéztem Kiara barna szemébe.
Közelebb húzta magamhoz, ajkunk között kb. 5 centi volt.
Halványan elmosolyodtam, majd ajkamat rátapasztottam az ő ajkára.
Heves csókolózásba kezdtünk, amikor nyitódott az ajtó.
-Azt hiszem, rosszkor jöttem be! - nevetett zavarában Harry.
-Igen! - válaszoltam dühösen.
-Na mindegy, akartok jönni velünk korcsolyázni?
-Megyünk? - kérdeztem kedvesen Kiarát.
-Nekem nem jó, Carrievel találkozok! - nézett szomorúan Kiara.
-Akkor nekem se jó, szia Harry! - mentem oda az ajtóhoz, és becsaptam.

Egy kis ideig nem szóltunk Kiarával. Mind a kettőnk zavarba volt a csók után, és azután, hogy Harry meglátta. És ha Harry tudja, akkor a többiek is tudják.
-Ami most történt, az nem történt meg! - mondta, megtörve a csendet Kiara.
Kérdőn néztem rá, nem élvezte? Vagy mi van?
-Jajj Liam, ennek a csóknak nem szabadott volna megtörténnie. Mi csak BARÁTOK vagyunk! - szomorúan lettem ettől a kijelentéstől. Csak BARÁTOK. És még ki is hangsúlyozza a barátok szót.
-Szerintem a BARÁTOK nem így viselkednek egymással, nem csókolóznak, és nem ALSZANAK együtt! -  mondtam lehajtott fejjel.
-Akkor átköltözöm El-hez! - állt fel, megfogta a bőröndjét, és beledobta a ruháit.
-Menjél!
Újra könnybe lábadt a szeme, de gyorsan kifutott a bepakolt bőröndjével.



Csak ültem az ágyon, és azon gondolkoztam most mi lesz. Remélhetőleg majd kibékülünk.
És ha nem? Akkor mit csinálok? De nekem ne mondja, hogy csak BARÁTOK vagyunk! Hát látszik, hogy ez több, JÓVAL több, mint barátság, Istenem!
Egyszer csak kopogtattak.
-Takarodj, kérlek! - utasítottam a kopogót.
-Na nyugi már! - lépett be Zayn, - Ez is csak egy nő, nehogy már így kiborulj tőle!
-De ő. Nem értem. Vágod, hogy mindenen kiakad? Együtt alszunk, az még teljesen normális, de ha elcsattan egy apró puszi, akkor MI CSAK BARÁTOK VAGYUNK! - utánoztam Kiara hangját.
-Jajj haver! - vágott hátba Zayn.

*Kiara szemszöge

Itt ülök El mellett a kocsiban. Annyira kedves velem, kezdem nagyon megszeretni. Most egy időre hozzá fogok költözni.
-Amúgy meg, most akkor ti így titokban jártok a Liammal? - kacsintott.
-NEM! - vágtam rá gyorsan.
Enyhén felröhögött, aztán tovább vezetett.

Mikor hazaértünk, felmentem a vendégszobába, és ledobtam nehéz bőröndöm.
-Ha bármi van, - lépett be El - nekem nyugodtan mondhatod! Bármikor meghallgatlak!
-Jajj istenem, El, alig ismersz, és mégis annyira kedves vagy! - rohantam oda hozzá, és megöleltem.
Ő szorosan visszaölelt, majd elengedett, és lement a nappaliba.
A karórámra pillantottam, és rájöttem, hogy rég a parkba kéne lennem.

Gyorsan hívtam egy taxit, és közben megüzentem Carrienek, hogy nemsokára ott leszek.

Ahogy odaértem, és megláttam a barátnőmet, sikítva rohantam felé.
Szemembe könnyek szöktek, miközben szorosan magamhoz szorítottam. Senki sem áll olyan közel hozzám, mint ő.
-Jajj Kiara, megfojtasz! - nevetett.
Leültünk egy padra, és Carrie mesélésre kényszerített.



*Carrie szemszöge

Valami furcsa van Kiarában. Valahogy megváltozott, nem olyan mint régen.
-Tehát összefoglalva, Liam megcsókolt, Eleanornál laksz, apuddal többet nem fogsz beszélni, és még kórházban is voltál. Vágom. Azt hiszem! - szedtem össze gondolataimban azt, amit most Kiara mesélt.
-Úgy nagyjából igen! - mosolygott. - De Liamet nem értem. Eddig próbáltam elhitetni magammal, hogy biztosan nem érdeklem. De hát Harry is azt mondja, hogy de, ugye rajta is látszik. Meg mért pont irántam érezne így? Mindenkit megkaphat, szó szerint MINDENKIT! Ajj Carrie, mit csináljak?
-Te érzel valamit iránta? - kérdeztem, felvonva a szemöldököm.
-Igen. Nem tudom! Igen. Hagyjál! - hisztizett Kiara.
-Látszik, hogy igen. De ha tényleg, akkor viszont nagyon gyorsan menj el hozzá, és mondd neki, hogy hülye voltál, mikor a csók után így viselkedtél! - emeltem fel mutató ujjam, a fegyelmező hatás kedvéért.
-Ha te mondod.. - hajtotta le a fejét.

Még beszéltünk egy kicsit, de mondtam, hogy nekem haza kell mennem, mert anyáéknak nem is szóltam, hogy elmegyek.
Valami megváltozott Kiarában, úgy érzem.

*Liam szemszöge

Elmentem egy szórakozóhelyre. De nem tudom hova. Nem tudom, hol vagyok. Ittam. Pedig nem szabad a vesém miatt. Nem vagyok jól! Szól a zene, és lányok jönnek oda hozzám. Elküldöm őket. Nem vagyok jól! Hányingerem van. Szédülök. Nagyon hangos a zene. Istenem. Hol vagyok? Mit ittam? El fogok ájulni, azt hiszem.

1. fejezet, 4 rész

*Kiara szemszöge

Ahogy vártam, apa teljesen kiborult, hogy ilyen későn értem haza.
-Nem tudom, hogy te miből gondolod, hogy este 11re tolod ide a képed, egy ilyen kis popsztár fiúcska miatt, de ha még egyszer ilyen lesz, soha nem találkoztok többé! - üvöltözött apa.
-Lehet, hogy te nem tudod feldolgozni, hogy már 18 éves vagyok, de kezdd megszokni! Nem mondhatod már meg, hogy hányra érjek haza! - vágtam vissza.
-Ameddig az én házamba laksz kisasszony, azt csinálod amit én mondok! - nézett rám szúrós szemekkel.
Elegem lett. Mindig ezt csinálja.
-Igen? Akkor szia! - mosolyogtam, és felmentem összepakolni pár holmit.



Körülbelül 10 perc múlva egy nagy bőrönddel jöttem le. Apa kikerekedett szemmel nézte, ahogy kisétálok a bejárati ajtón, de utánam kapott.
-Mégis hova mész? - emelte megint fel a hangsúlyát.
-El innen! Addig nem csinálhatom azt, amit én akarok, amíg itt lakok veled? Akkor viszlát! - integettem, és kiléptem a hidegbe.



Szemem könnyezett, kezem reszketett a hidegtől. Amióta anya meghalt, apa teljesen megváltozott. Nagyon sokat üvöltözik velem, és minden apróságon felkapja a vizet. Nem akarom egyedül hagyni, de már nem bírom.
Most itt állok a hidegbe, könnyes szemmel, és nem tudom, hogy hova menjek. Carriehez nem akarok, mert amúgy is nagyon sokat lógók náluk, nem akarok zavarni.
Leültem az egyik padra, és gondolkozni kezdtem, de jött egy SMS-em.
Feladó : Liam P.:)
"szia! haza értél épségben?"
Remegve megnyomtam a hívás gombot.
-Szia, mondjad! - hallottam Liam fáradt, náthás hangját. Hirtelen enyhe biztonságérzet fogott el.
-Liam, - mondtam zokogva, - felébresztettelek?
-Úristen Kiara, te sírsz? Nem, nem ébresztettél fel, de mi a baj? - kérdezte aggódva.
-Apával összevesztem. De nem ez volt az első veszekedésünk, és elegem van, de most nem tudom hova menjek! - a könnyek csak úgy jöttek belőlem, nem bírtam visszatartani. 
-Azonnal megyek érted, hol vagy? 
Elmondtam neki hol vagyok, és leraktam a telefont. 
5 perc múlva megállt előttem egy kocsi, amit Loui vezetett. 
-Szállj be! Liam nem tudott jönni, nagyon nem érzi jól magát!
Csak egy kicsi mosolyt dobtam felé, és könnyes szemeimet törölve beszálltam mellé, az anyós ülésre.
Nem szólt egy szót sem, és ennek örültem. Nem nagyon voltam beszélgetős kedvembe.

Amint megérkeztem, azonnal Liamat kerestem, de nem láttam.
-Liam fenn van a szobájába, lefeküdt, mert rosszul van, de szerintem menj be hozzá, biztos örülni fog. - mondta kedvesen Zayn.
Elkezdtem felfelé sétálni, Liam szobája felé. 
Halkan bekopogtam, majd benyitottam.
-Szia! - köszöntem.
-Kiara! Na akkor mi is a baj? - kérdezte aggódva.
Ahogy eszembe jutott, hogy apa most egyedül otthon, újra elkezdett folyni a könnyem.

*Liam szemszöge

Ahogy elkezdett sírni Kiara, szorosan megöleltem. Így voltunk pár percig, amikor kicsit elhúzódtam tőle, és mélyen a szemébe néztem. Kezem elkezdett remegni, ahogy egyre közelebb ért az ajkunk egymáshoz. 
-Íjj, úgy látszik megzavartam valamit! - nyitott be Niall.
-Nem semmit! - pirult el teljes mértékben Kiara.
-Mit akartál? - kérdeztem, enyhén ideges hangon. Majdnem sikerült!
-Csak, hogy megyek lefeküdni, és Zayn is most megy, más meg nincs fenn, tehát ne keressetek minket! - mosolygott Niall, ő is enyhén zavartan, majd kiment, és becsukta az ajtót.
Némán ültünk Kiarával, amikor éreztem, hogy majd megsül a fejem. Elmentem az éjjeli szekrényemig, bevenni egy lázcsillapítót.
-Ennyire rosszul vagy? - nézett rám szomorú tekintettel.
-Hát, eléggé! - mondtam, és lenyeletem a lázcsillapítót. 
-Hol fogok majd tudni aludni? - kérdezte Kiara, ásítva egyet.
Szégyenlősen sütöttem le a szemem, mert bár aludtunk el VÉLETLENÜL együtt, de most gondolom nem akar velem aludni, de máshol nem tud.
-Hát vagy a nappaliban, amit nem ajánlok, mert ki tudja, mit csinálnak a fiúk, miközben alszol, vagy itt nálam. A vendégszoba meg most tele van pakolva cuccokkal, ott nem tudsz majd aludni.
-Én alszok belül! - mosolygott.
Nem ilyen reakcióra számítottam. Azt hittem, majd jól elpirul, és bevállalja a kanapé alvást.



Később már pizsiben ültünk az ágyon, és beszélgettünk.
-Na de Liam! Mesélj valamit magadról! - mosolygott rám ártatlanul Kiara.
-Hát. Liam James Payne vagyok, 19 éves. Az One Directionba vagyok énekes. Van két nővérem, de viszont csak egy vesém, és NEM szeretem a kanalakat! - nevettünk fel mind a ketten, - Most te mesélj!-Hát én Kiara Travis vagyok, 18 éves, és nem vagyok énekes sehol sem. 0 darab tesóm van, és súlyosan cukorbeteg vagyok kiskorom óta. Anyukám egy éve halt meg autó balesetben. Nagyon szerettem, és nagyon jó volt a kapcsolatunk. Amióta meghalt, apa teljesen megváltozott. Nagyon sokat idegeskedik, és nagyon sokszor rajta tölti le, de mindig mondom magamban, hogy ő még nehezebben tudta feldolgozni anya halálát. - mindeketten hallgattunk egy kicsit. Nagyon megsajnáltam. Odamentem hozzá, és szorosan megöleltem, aztán lefeküdtünk aludni. 


Körülbelül hajnali 5 óra.
Figyelem ahogy alszik.
Figyelem ahogy lélegzik.
Gyönyörű.
Szeretem.
Vissza alszok.

*Kiara szemszöge

Éreztem a reggeli nap sugarait. Még nem akartam felkelni, de valaki óvatosan simogatta a hajam.
-Hé, kislány, délután 2 óra van! - mondta lágy hangon Liam.
-MI? - kérdeztem meglepődve.
-Nyugi! Gondolom kialudt magad! - nevetgélt.
Felkeltem, és elkezdtem kotorászni a bőröndömben. Amint megtaláltam a megfelelő ruhadarabot, kiküldtem Liamat, hogy hagy öltözzek.



Körülbelül 10 perc múlva lementem a fiúkhoz.
Egyszer csak kopogtattak.
-Majd én kinyitom! - állt fel Loui, és ment vele Eleanor, aki elviekben nem rég jött.
Loui kinyitotta az ajtót, és apa lépett be.
-Nem tudom, hogy, hogy képzeled ezt, hogy ide jössz 5 fiúhoz  de majd erről még beszélünk! És most hazajössz, és nem ellenkezel! - nézett rám az idegességtől vörös fejjel, - Hol van Liam?
-Itt vagyok! - mondta, kicsit félve Liam.
-Na ide figyelj!..

Már semmi sem olyan apa és köztem, mint volt. Régen..

1. fejezet, 3. rész

*Liam szemszöge

-Liam, te vagy az? - ordította Zayn, álmomból felkeltve.
-Ne ordíts már! - nyitottam ki szemeim.
A ruhám teljesen elázott a hótól, és a hideg ráz. Elaludtam a padon.
-Gratulálok Liam, te vagy csak ennyire hülye! Mit keresel itt? Mindenki téged keres! Ha még egyszer ilyet csinálsz..! - mérgelődött Zayn, aztán hívott egy taxit.

Amint hazaértem, elmentem lezuhanyozni, és ittam egy forró teát.
Már a pizsamámban jöttem le a lépcsőről, amikor 4 kíváncsi szempárral találkoztam.
-Ki az a nő, és mit tett veled? - kérdezte grimaszolva Niall.
-Tönkre tett! Egyszerűen nem értem mi van. Egyik percben megadja a számát, a másikban meg ordít velem, amiatt, amihez nincs is közöm! - nyűglődtem.
-Haver! - karolt át Loui - Tudom miről beszélsz! Eleanor is ezt csinálja. Kiismerhetetlenek a nők!
Nem válaszoltam Louinak, csak mosolyogtam bambán, aztán úgy gondoltam, felhívom Kiarát.
Már majdnem megnyomtam a hívás gombot, amikor rájöttem, hogy fél 1 van.
-Mért nem alszotok? - vontam fel a szemöldököm.
-Ugye, téged kerestünk. De amúgy nem tudom. - nézett Harry.
Szimplán sóhajtottam egyet, és felmentem a szobámba.

*Kiara szemszöge

Most már biztos egymásnak küldözgetnek SMS-t az osztálytársaim, hogy "láttad azt a cikket?.."
Soha nem szerettem a középpontban lenni. Én inkább a sarokban elbújós féle vagyok. Jó, hogy nem kell ezen a héten iskolába mennem.
Úgy volt, hogy felhívom Carriet, és elmesélem neki, hogy mi van, de inkább hagytam. Nem volt kedvem senkivel se beszélni.



Amikor haza értem, apa idegesen ült a kanapén, és engem figyelt, ahogy veszem le a csizmám.
-Kisasszony! Tudod, amikor elmész valahova, kéne nekem szólni! - mondta, gúnyos mosollyal.
-Nincs most kedvem ehhez. - válaszoltam, és feltrappoltam a lépcsőn.
Fent lezuhanyoztam, és átvedlettem pizsibe. Lehet túlreagáltam a dolgokat? Nem. Mért nem figyelt jobban a lesifotósokra?
Liam amúgy is felejtős.

*reggel*

Arra ébredtem, hogy valaki az ablakomat dobálja hógolyókkal.
Idegesen néztem ki, hogy ki lehet az, de minden dühöm elszállt, amikor megláttam. Mosolyogva állt, és integetett.
-Gyere be! - ordítottam, és gyorsan felkapkodtam az első ruhadarabot, amit találtam.

Kiara ruhája

Zavartan futottam le a lépcsőn Liamhez.
-Szia! - köszönt lesütött szemmel, kezében egy tábla csokival, aminek a csomagolására az volt írva, hogy SORRY.
Nyújtotta felém a csokit, én meg megköszöntem, és elvettem tőle.
Liam még köszönt apunak, aztán felmentünk a szobámba, átbeszélni a dolgokat.

-Hidd el, Kiara, én tényleg nem láttam, a fotósokat, nem akarlak téged kellemetlen helyzetbe hozni! - nézett rám könyörgő szemekkel Liam.
Nem, már egyáltalán nem haragudtam rá.
-Semmi baj! - mosolyogtam és megöleltem.
-Huhh! Azt hittem nehezebb lesz elnyernem a bocsánatod! - mondta gúnyos hangsúllyal Liam, amire én belevágtam a karjába. Mind a ketten nevettünk.
Hirtelen egy hatalmasat korgott a gyomrom, ami kicsit kínos volt nekem.
-Nagyon éhes vagyok! - nevettem zavartan el magam.
-Elviszlek reggelizni! - mosolygott Liam.

A taxi egy nagyon hangulatos kis kávézónál rakott le minket. Liam kinyitotta nekem a kávézó bejárati ajtaját, aztán beléptünk. Kicsit több Directioner rajongó volt, mint amire számítottunk.

*Liam szemszöge

Szeretem a rajongóim, nem erről van szó. De néha túl sok ez.
Mindenkinek adtam aláírást, aztán leültünk egy asztalhoz Kiarával.
-Mit hozhatok? - jött a pincér.
-Óóó én kakaót szeretnék! - mondta Kiara.
-Akkor 2 kakaót szeretnénk! - mosolyogtam a pincérre, aki ettől nagyon zavarba lett. Tudtam, hogy felismert engem.
Körülbelül 5 perc múlva kihozta a 2 kakaót a pincérlány, de annyira remegett a keze, hogy teljesen leöntött vele.
-A francba! - szitkozódtam.
-Ne haragudj, kérlek, nem direkt volt! - vörösödött el.
-Mindegy. - mondtam idegesen, letettem pár dollárt az asztalra, és Kiarának mondtam, hogy induljunk.

Amint kiléptünk, jól megcsapott a hideg, főleg most, hogy kakaós a polóm.
-Azt hiszem, haza megyek. - mondtam szomorúan.
-Megyek veled! Nincs kedvem haza menni apához. - mosolygott Kiara.
-Oké, benne vagyok!
Hívtam egy taxit, ami 5 percen belül ott volt értünk.
Egész nap rossz közérzetem volt, de a taxiban elfogott a hányinger, és égett az egész fejem.
-Jól vagy? - kérdezte aggódva Kiara.
-Igen, persze! - hazudtam.

Mikor hazaértünk, elrohantam wc-re, szegény Kiarát az előszobában hagyva.
Öklendezni kezdtem, a többit meg már hagy ne részletezzem.

*Kiara szemszöge

Liam a taxiban is elég furcsán nézett ki, de amikor haza mentünk hozzájuk, fogta és elrohant a mosdóba.
Nem tudtam ezt mire vélni, így csak álltam.
-Liamnak mi a baja? - kezdte köszönés nélkül Harry, - Óóóó te vagy Kiara, Liam nagy szerelme!
-Ő nem tudom. - vörösödtem el.
-Harold Edward Styles vagyok! - nyújtotta röhögve a kezét Harry.
-Tudom! - ráztam meg.
Eközben Liam is kijött a WC-ről.
-Kiara, szerintem menj el, nagyon nem érzem jól magam! - nyögte.
-Dehogy megyek! Ki fog vigyázni rád? - emeletem fel a hangsúlyom, mire Liam egy mosollyal válaszolt.
Liam átöltözött otthoni ruhába, és bevett lázcsillapítót.
Leültem vele megnézni az Aladdint, hogy jobb kedvre derüljön.

Körülbelül a film közepénél tartottunk, mikor Liam megszólalt.
-Köszönöm, hogy itt maradtál velem. Tudod, a fiúk nem nagyon foglalkoznának velem. - mondta, egy apró mosollyal.
-Alap, hogy itt maradok veled. Te is velem maradtál a kórházban!
Tovább néztük a filmet, és én közbe beadtam magamnak az inzulint. Ha elfelejteném, rossz vége lenne. Nagyon.



Este 10 óra van. Elaldtunk Liammel a filmen, apától már van 10 db nem fogadott hívásom. Nagyon kifogok kapni.
-Liam! Kelj fel! - ébresztettem.
-Hé, mi, mi van? - kérdezte fáradtan-
-Este 10, na az van! - mérgelődtem.
Felpattantam a kanapéról, és hallottam, hogy valaki röhög a hátunk mögött.
-Műsort! Még! - nevetgélt Niall.
Kicsit zavarban lettem, és én is elnevettem magam.
Küldtem apának egy üzenetet, hogy ne aggodjón, mindjárt otthon vagyok.

A taxira 10 percet vártam, eközben kicsit beszélgettem Harryvel, mert Liam annyira rosszul volt, hogy elment lefeküdni.
-És? Mi van köztetek? - kérdezte kíváncsiskodva.
-Barátság. - feleltem közömbösen.
-Ember, ez minden de nem barátság! Izzik körülöttetek a levegő!
Amint ezt kimondta, teljesen elvörösödtem. Hát tényleg nem barátság, az már biztos.
Hál' Istennek a helyzetet a megjövő taxi mentette meg.
Elköszöntem Harrytől, és a többiketől, és beszálltam a taxiba.

Egész úton lehajtott fejjel ültem, és azon gondolkoztam, milyen rapli lesz otthon.



*Harry szemszöge

Aranyos lány, olyan Liamnek való. Visszafogott, de mégse anyám asszony katonája.
És, hogy csak barátság lenne köztük. Kétlem. Mikor itt lent néztek filmet, izzott köztük a levegő. És Liam is csak róla beszél.

1. fejezet, 2. rész

*Kiara szemszöge

Arra ébredtem, hogy Liam nyújtózkodik.
-Jó reggelt! - állt fölöttünk apa.
-Ó szia! - mondtam zavarban.
Liammal mind a ketten gyorsan felültünk, én a szememet kezdtem el dörzsölni, Liam meg ásított egyet.
-Jól vagy kicsim? - kérdezte apa aggódva, Liamről tudomást sem véve.
-Igen, persze! - nem mertem apára nézni, mert még mindig kínos volt ez az egész szituáció. Aztán fejemhez kaptam.
-Mennyi az idő? Rég suliban kéne lennem! - mérgelődtem.
-Nem szeretném, hogy most suliba menj! Most jöttél ki a kórházból! - mondta apa határozottan.
Nem válaszoltam, hanem elmentem csinálni magamnak, és Liamnak egy szendvicset.
Ott álltam a konyha pultnál, és mind a kettőnk zavarban volt, így csak álltunk, és Liam nézte, ahogy csinálom a szendvicseket.
   Kész lettem, és leültünk az ebédlőasztalhoz. Eszembe jutott az egész tegnapi nap. Ilyen gyorsan ilyen sok minden történjen, normális? Felkeltem a kórházban reggel, és ő ott állt, pedig még alig ismerjük egymást. De ő vigyázott rám. És ez nagyon jól esik.
  Hála az égnek, csöngeni kezdett a telefonom, így nem kellett tovább csendben ülnünk.
-Igen? - vettem fel.
-Nem azért mondom, hogy csesztesselek, de hol az rákba vagy? - kérdezte idegesen Carrie, az osztálytársam, és egyben a legjobb barátnőm.
-Ne ijedj meg, - figyelmeztettem, - de reggel fél hatig kórházban feküdtem. Nem hiszem, hogy ezen a héten megyek iskolába, apa nem fog elengedni.
-10 perc, és ott vagyok nálad! - és letette a telefont.
Nem tudtam mondani, hogy most inkább ne jöjjön, mert valaki más van nálam. Liam még mindig hol engem, hol a lábát nézte. Kezdett elegem lenni ebből a zavart hangulatból, így megpróbáltam elindítani egy témát.
-Hogy aludtál? - kérdeztem tettetett kíváncsisággal.
-Jól köszönöm, csak kicsit zsibbad még mindig a karom. - emelte fel karját. - És te? - mosolygott.
-Hát én is.. - ajtó nyitódás. Megjött Carrie.
Éreztem, hogy még egy kínos szituációnak nézünk elébe.
Carrie trappolva jött be a konyhába, aztán meglátta Liamat. Úgy reagált mint én.
Gyorsan felálltam és egy erőltetett mosollyal köszöntem Carrienak, aki abban a pillanatban magához tért.
-Szi-szi-sziasztok! - mondta kikerekedett szemekkel.
-Szia, Liam vagyok! - nyújtotta kezét Carrie felé.
Carrie óvatosan megrázta, de nem szólalt meg.
-Liam, ő itt Carrie, a legjobb barátnőm! - mosolyogtam zavartan feléjük.
Carrie mondta, hogy nem tud maradni sokáig (nem rosszindulatból, de ennek most örültem), csak azért jött, hogy érdeklődjön az állapotomról.
 
*Liam szemszöge

Ahogy beszél. Ahogy néz. Ahogy mozog. Elbűvöl egyszerűen. Olyan zavarban vagyok mellette, hogy az valami elképesztő.
Épp evvel a Carrievel dumálgatott, amikor egy pillanatra felém nézett. Na akkor teljesen végem volt. Azt hiszem. Szerelmes lettem. Pedig még csak nem is ismerem.

Mikor Carrie elment, rájöttem, hogy engem is várnak otthon a  fiúk.
-Hát én nemsokára megyek! - mondtam szomorúan.
-Muszáj? - kérdezte Kiara.
-Hát tudod várnak otthon, meg ilyenek. De ha akarod, valamikor még találkozhatunk. - mondtam lesütött szemmel.
-Én benne vagyok!
Számot cseréltünk, aztán hívtam egy taxit.



-Hol voltál? - kérdezték, szinte egyszerre a fiúk, amikor beléptem.
-Szerelmes vagyok, szerintem. - ültem le a kanapéra, választ nem adva kérdésükre.
-Csak nem Kiaránál maradtál? - kérdezte Harry, huncut mosollyal.
-Szálljatok le a témáról! - emeltem fel a hangsúlyom, pedig semmi szükség nem volt rá. Csak nem akarom, hogy most szóba hozzák Kiarát.

Felfutottam a szobámba, és leültem az ágyamra. A tegnapi, és a mai nap kavargott a fejemben.

*Kiara szemszöge

Ahogy elment Liam, elmentem sétálni, hogy keressek valami kajáldát, hogy átgondoljam a dolgokat, és mert, hogy tudjak enni valamit, mert délután 5 óra van, és csak egy szendvicset ettem.

Ahogy sétáltam az utcán, megláttam egy újságos bódét. Közelebb léptem, és ott volt az arcom, és Liam arca, ahogy én a kórházi ágyon fekszem, Liam meg mellettem van.
"Liam Paynek barátnője van? Tegnap este látták meg, hogy egy lányra vigyáz egy kórházban, aki eszméletlenül fekszik. Mi történhetett?"
Azon nyomban szét téptem az újságot, és tárcsáztam Liamat. 
-Igen? - vette fel.
-Ez mi? - kérdeztem, és mérgemben elfelejtettem, hogy nem látja az újságot.
-Ömm.. mi-mi?
-Itt állok egy újságos bódénál, és mért van, hogy kb. 3 újságnak mi vagyunk a címlapján? - idegeskedtem.
-Picsába! - káromkodta el magát. - Hol vagy? Odamegyek.
-Nem kell! Szia. - csaptam le a telefont.
Könnyek szöktek a szemembe. Hogy gondoltam én ezt az egészet? Most itt láthatja a kábult fejemet az egész világ, miközben ezt Liam rég megszokta. És arra számítok lesz egy kis esélyem Liamnél, miközben lányok millió hevernek a lába előtt? Hagyjuk már.

Lassan haza sétáltam, lábammal a havat rugdosva, miközben Carrienak dobtam egy SMS-t, hogy majd később hívjon fel, elmagyarázok mindent.



*Liam szemszöge

Nem értem, hogy mi történhetett. Nem láttam lesifotósokat. Nem értem. 

Kimentem az utcára, megnézni az első újságos bódét, és tényleg ott voltunk a címlapokon. Dühömbe megfogtam pár újságot és széttéptem, aztán persze kifizetették velem. Éreztem, hogy Kiara most nagyon megfog haragudni rám emiatt. De én nem is tehetek róla.

Közben persze jöttek a rajongók aláírásokat kérni, én meg felerőltettem egy mosolyt, és mindegyikőjüknek adtam autogramot.
Időközben leültem egy padra, és behunytam a szemem. Éreztem, hogy a kezemre esnek az apró hópelyhek. Nem zavart.